2010. augusztus 27., péntek

autumn portraits

Azt hiszem meghatározó élmény volt Eric Bass-t látni, s játékának hatását érezni.
 Egy ismeretlen idős bácsi ült mellettem, és lenyűgözve láttam, hogy ő is egyik pillanatban, nevet, másikban sír, akárcsak én.
Az előadás kisebb etűdökből állt, hol könnyedebb, hol nehezebb témák, emberi történetek. Klasszikus értékeket hozott, jóindulatú, nem megbotránkoztató, talán 30 éve játssza már ezt de még mindig könnyed. Na és a bábok...csodálatosak, saját készítésű bábok persze... 

itt például, az öreg suszter, akit nézve a halálról gondolkodhattunk nevetve-sírva.
Nagyon szép volt.


2010. augusztus 21., szombat